Untitled Document Az oldal Mozilla Firefox böngészőre van optimalizálva, minimum 1024x768 monitorfelbontás mellett. A megjelenítéshez JavaScript szükséges. Kérdésével, problémájával kérjük forduljon az oldal üzemeltetőjéhez, Pozsgai Gáborhoz. Az oldal teljes tartalmát szerzői jog védi. Bármely részének a szerző engedélye nélküli másolása, felhasználása illegális.

A Bogarak (Coleoptera) rendje

Általános jellemzés

A rend a közel 400.000 leírt fajával a legnépesebb állattaxonok közé tartozik. A felfedezésre váró fajok száma azonban jóval meghaladhatja ezt az értéket, egyes becslések szerint akár több millió is lehet (Erwin, 1988). Hazánkban több, mint 10.000 faj fordul elo Kaszab, Z. (1969): 20 rend: Bogarak-Coleoptera. - in: Móczár, L. (szerk): Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest 361-639 pp.(Kaszab, 1969).
Legősibb képviseloiket az alsó perm időszakból (kb. 265 millió évvel ezelott) ismerjük Ponomarenko, A.G. (1995): The geological history of beetles.- in: Pakaluk and Slipinski: Biology, Phylogeny, and Classification of Coleoptera. Papers Celebrating the 80th Birthday of Roy A. Crowson. Muzeum i Instytut Zoologii PAN, Warszawa 155-171(Ponomarenko, 1995), virágkorukat valószínűleg napjainkban élik. Életterük az örökös fagy birodalmának kivételével szinte minden biotópra kiterjed, ahol a legszélsőségesebb életkörülményekhez is alkalmazkodtak. Méretük a valóságos óriástól, a 16 cm-es (Titanus giganteus Linnaeus, 1771) cincérfajtól a 0,25 mm-es Nanosella fungi LaCote, 1863 nevu apró fajig terjed.

Morfológia, anatómia

Testük fej, tor, potroh testtájakra tagolódik, elso szárnyaik kemény szárnyfedové alakultak. Fejük lehet prognath, orthognath, Szemeik összetett szemek, egyszeru ommatdiumok csoportjából állnak.
Chrysolina graminis
Margaréta-levélbogár (Chrysolina graminis) feje
Egyes fajoknál elofordulhatnak a fejteton megtalálható pontszemek (stemmata) is. A barlanglakó fajoknál a szemek visszafejlodhetnek. Mind a lárva, mind az imágó rágó szájszervvel rendelkezik. A szájszerv három fo részbol áll: a rágókból (mandibulae), az állkapocsból (maxilla) és az alsó ajakból (mentum). A fejen találhatók a szag- és néha az ízérzékelés szempontjából nagyon fontos csápok (antennae). A csápok alakja többféle lehet (gyöngysorszeru, bunkós, fésus, lemezes, stb.), ami nagyon fontos határozóbélyeg is. A csápízek száma leggyakrabban 11, de ettol mindkét irányban jelentosen el is térhet. Három részbol (elo-, közép-, utó-) álló toruk erosen kitinizált. A hátulsó két torszelvény egymáshoz szorosan kapcsolódó egységet képez (pterothorax). Az elotor (prothorax) felülrol látható része a pronotum. A középtor (mesothorax) nagy része felülrol nézve rejtve marad, a látható rész a pajzsocska (scutellum). Az utótoron (metathorax) foglalnak helyet a szárnyak. Az elytrum alatt összehajtogatva fekszik - ha van - a hátsó hártyás szárnyuk (alae). A hártyás szárnyak erezete fontos rendszertani bélyeg: Adephaga szárnytípus: a sugárér és a középso ér közt harántér által leválasztott sejt található Staphylinioidea szárnytípus: harántereik nincsenek, a középér elso ágának torésze hiányzik Cantharoidea szárnytípus: a középér visszafelé görbül Sok család esetében a szárnyfedo megrövidülhet (Pl.: Staphylinidae), illetve a hártyás szárnyak is - részben vagy egészen - visszafejlodhetnek. A szárnyatlan alakok vállbütyke lapos, vagy teljesen hiányozhat is. Ebben az esetben a szárnyfedok gyakran össze is nonek. Mindhárom torakális szegment hordoz egy pár járólábat. Lábaik csípo (coxa), tompor (trochanter), comb (femur), lábszár (tibia) és lábfej (tarsus) részekbol épülnek fel. Az eltéro életmód következtében a lábak felépítése módosulhat (ugrólábbá, ásólábbá, úszólábbá stb.).
Cerambyx cerdo
Nagy hoscincér (Cerambyx cerdo) lábfejízei
A lábfejízek száma az osi formában öt, a recens családok jó részénél azonban ennél kevesebb, egyes esetekben a tarsusok teljesen visszafejlodhetnek (Pl.: Scarabaeus). A potroh (abdomen) általában 8-9 szelvénybol áll, a hátlemezeit tergitnek, a haslemezeit sternitnek, az oldallemezeit pleuritnak nevezzük. Ez a rész a másik kettonél kevésbé kitinizált, itt találhatók az emészto, légzo, szaporító szervrendszer részei. Kívülrol légzonyílásokat visel, amelyek száma és elhelyezkedése fontos határozó bélyeg lehet. A potroh utolsó szelvénye a farfedo, amely lehet fedett, vagy fedetlen. Egyes fajok elkülönítése csak az - általában hím- ivarszerv tanulmányozása után lehetséges.  Mozgásuk a külso kitines váz és a harántcsíkolt izomzat közremuködésével valósul meg. Légzésük légcso (trachea-) rendszerhez kötött, nyílt keringési rendszerükben a haemolympha gázokat nem szállít. Kiválasztószervként 4-6 Malpighi-edényük funkcionál. Idegrendszerük dúcidegrendszer, központi része az összeolvadt dúcokat tartalmazó agyból és hasdúcláncból áll. Perifériás részén érzo és mozgató rostokat, illetve ún. perifériás dúcokat találunk. Lárváik változatosak, torakális szelvényeiken lehet 3 pár lábuk, vagy lehetnek lábatlanok. Potrohlábaik nincsenek, szájszervük rágó. Fejük erosen kitinizált. Egyaránt elofordulnak vízi (Dytiscidae), vagy szárazföldi ragadozók (Carabidae), növényevok (Chrysomelidae), állati maradványokban (Scarabaeidae, Silphidae), esetleg faanyagban (Buprestidae, Cerambycidae) fejlodok. Életmódjuknak megfeleloen változik a testfelépítésük is. Gyakran viselnek különféle mirigyeket, szoröket, amelyeket az ellenség elriasztására használnak. Hasonló szerepet töltenek be az egyes növényevo fajok testében felhalmozódó - tápnövénybol származó - méreganyagok is. A levélbogarakhoz tartozó pajzsbogarak (Chrysomelidae: Cassidinae) lárvái ürülékükbol készült bevonattal álcázzák magukat. Határozásukban a lábak, a csápok felépítése, a fejtok varratai és a potroh utolsó szelvényének nyúlványi (urogomphi) játszanak fontos szerepet Klausnitzer, B. (1978): Ordung Coleoptera (Larven). - W. Junk. Publ, Berlin. 378 pp.(Klausnitzer, 1978). Bábjaik szabad bábok, kivéve a Coccinellidae család fedett bábjait Balás, G. - Sáringer, Gy. (1984): Kertészeti kártevok. -Budapest, Akadémiai Kiadó 1069 pp.(Balás-Sáringer, 1984). Bábozódásuk általában a talajban, ritkább esetben a tápnövényen, tápnövény szárában, kéreg alatt történik. Metamorfózisukat a corpora allata által termelt "juvenilis hormon", és a prothoraxmirigy "ekdizon" nevu hormonja szabályozza. A juvenilis hormon a lárvaállapot fenntartását szolgálja, míg az ekdizon a vedléseket és a bábozódást segíti elo. Fehér, O. (1991): A neuroendokrin rendszer élettana. - in: Ádám, Gy. - Fehér, O. (szerk.): Élettan biológusoknak pp.: 594-596.(Fehér, 1991)